Minden kezdet...

 

Amikor először felmerül bennünk a vágy - leggyakrabban talán a televízióban, vagy valamelyik nyaraláson látottak hatására --, hogy jó lenne megtanulnunk búvárkodni, rögvest számos fogas kérdéssel is szembe kell néznünk. Alkalmas vagyok-e rá? Hogyan és hol kezdjem? Mibe fog ez kerülni? És ehhez hasonlók...

 

Az alkalmasság kérdése maga is megérne egy külön fejezetet, de most maradjunk csak annyiban, hogy aki egészséges, kellő önfegyelme van, úszni tud és szereti a vizet, az bízvást választhatja a búvárkodást, mint kedvtelést vagy szabadidősportot. Bizonyos dolgokat már gyermekkorban is érdemes gyakorolni (úszás, szabadtüdős merülés), de legkorábban 14-15 éves kortól lehet - megfelelő érettség és szülői beleegyezés birtokában - nyílt vízben légzőkészülékkel is merülő könnyűbúvárrá válnunk. Felső korhatári kötöttség tulajdonképpen nincs, akadnak olyanok is, akik csak nyugdíjas korukban "értek rá" megtanulni búvárkodni. Az alapvető egészségügyi alkalmasságunkat a területileg illetékes sportorvosi rendelőkben, vagy akár az egészségi állapotunkat ismerő háziorvosunknál is tisztázhatjuk és igazoltathatjuk, de --- főleg kétségek esetén -- legjobb, ha búvár-, vagy keszonorvosi gyakorlattal rendelkező szakorvoshoz fordulunk. Mindez elsősorban a saját érdekünkben áll és sokkal jobb, mint az a gyakorlat, hogy az oktatás megkezdése előtt csupán egy kérdőív kitöltésével és aláírásával magunk nyilatkozunk tökéletes egészségügyi alkalmasságunkról. (A hozzáértők tudják: nem része a magyar és az európai jogrendszernek és így szükség esetén megtámadható az az angolszász jogból, főleg Amerikából átvett és sajnálatosan elterjedt "joglemondó nyilatkozat" aláíratási gyakorlat, hogy egy másik nyilatkozatban nemcsak az egészségügyi, de mindenfajta egyéb felelősséget is magunkra "kell" vállalnunk a búvároktatónk, szolgáltatónk helyett.)

 

Kell-e nekünk búváriskola?

 

Nem egy emberben felmerülnek olyan gondolatok - ezt olvasói levelek is igazolják --, hogy kell-e a búvárkodáshoz valamiféle engedély, valamint fáradságosan és költségesen megszerezhető bizonyítvány, minősítő kártya? A merülés hazánkban jogszabály által nincs engedélyhez, vagy búvárminősítéshez kötve (azért vannak olyan hatósági feltételek is, amiről jó tudni, de erről később), az más lapra tartozik, hogy egyes magántulajdonban lévő tavakban való merüléshez bizonyítvány ugyan nem, de rendszerint pénzért megszerezhető "engedély" kell. Külföldön viszont sok helyen -- például "háztáji" tengerünkön, az Adrián -- merülési engedélyt kell kiváltani, aminek feltétele a búvárminősítés bemutatása. Jogszabályi feltétel hiányában is tudni kell azonban, hogy a búvárkodásnak vannak egészségügyi alkalmassági, valamint elméleti és gyakorlati tudásbeli feltételei, amelyeket épeszű ember előre tisztáz, illetve megtanul, különben könnyen balesetet szenvedhet és a társát is bajba sodorhatja. Mert az is "szabály", hogy biztonsági okokból társsal kell merülni. Mégis kár lenne tagadni, hogy önképzés útján is meg lehet tanulni búvárkodni. Így történt ez nálunk néhány évtizeddel ezelőtt, pedig akkor még nem voltak kaphatók olyan jó tankönyvek és biztonságos felszerelések, mint manapság. Lehetni lehet tehát "házilagosan" búvárkodni tanulni, de kérdés, hogy érdemes-e? Ma már ugyanis olyan a világ, hogy búvárminősítés nélkül lépten-nyomon akadályokba ütközhetünk ha merülni akarunk, felszerelést szeretnénk bérelni, vagy akár csak légzőgázt kívánunk a palackunkba töltetni. És ez nem is baj, hiszen -- mint már említettük -- egészségügyi és technikai ismereteket egyaránt kívánó kedvtelésről, szabadidősportról van szó. Az önképzésre és a gyakorlat "önálló" megszerzésére így is szükségünk lesz, hiszen egy alapfokú-, de bármely egyéb tanfolyam is csak az alapokat adhatja meg, az ismereteket magunknak kell elmélyíteni.

 

Az említett hatósági előírásokról jó tudni amikor saját nagynyomású palackot szerzünk be (megfelelőségi jel ), vagy használunk (érvényes nyomáspróba), nyílt vizekben, tengerekben merülünk (merülési feltételek, szabályok), nagynyomású kompresszort üzemeltetünk (biztonságos üzemi körülmények, gáztisztaság), saját vízi járművet használunk (hajózási szabályok, felelősségbiztosítás), vagy netán később búvár szolgáltatást nyújtunk (előírások vonatkoznak sportoktatásra, felszerelés kölcsönzésre, szervezésre). Érdemes azt is megemlíteni, hogy az esetleges búvárbalesetek vizsgálatánál a rendőrség a Magyar Búvár Szakszövetség merülési szabályzatát irányelvként alkalmazva állapítja meg a felelősséget, legyen szó bármilyen minősítést szerzett, vagy netán minősítés nélküli búvárról.

 

Nem vitás tehát, hogy sok mindent meg kell tanulni, ha búvárkodni akarunk, különösen ha később magunk is merüléseket kívánunk vezetni és szervezni, vagy netán oktatni is. Mindezt az ismeretet legcélszerűbb a tudásunkat formálisan is igazoló, nemzetközileg is elfogadott búvárminősítést adó tanfolyamokon megszerezni. A kedvtelési célú, szabadidősportként is szolgáló búvárkodásban az a legcsodálatosabb, hogy kinyitja a szemünket a vízfelszín alatti világra is. Ebben a csodálatos "alvilágban" nemcsak súlytalanul lebeghetünk és nézelődhetünk, hanem akár olyan sajátságos kedvteléseknek is hódolhatunk, mint a hajóroncsok, vagy régészeti leletek látogatása, a víz alatti élővilág megismerése, fényképek vagy filmek készítése, víz alatti üregek, barlangok bejárása, és még hosszan sorolhatnánk a lehetőségeket. A búvároktatási rendszerek többnyire szaktanfolyamokkal segítik e speciális kedvteléseket. De lehet belőlünk légzőkészülék nélkül szabadon merülő, illetve különböző víz alatti sportokat űző búvár is.

 

Oktatási rendszerek

 

A múlt század hatvanas éveiben az "óvilágban" Európában, és az "újvilágban" Észak-Amerikában egyaránt kialakultak kedvtelésből merülő könnyűbúvárokat oktató és minősítő rendszerek. Ezek és egyes későbbi változataik a kilencvenes években meghonosodtak Magyarországon is. Manapság egyesületek és vállalkozások keretében működnek búvároktatók, tartanak különböző tanfolyamokat. Jelen vannak nálunk a világ legjelentősebb oktatási rendszerei, ABC sorrendben a CMAS, a NAUI, a PADI és az SSI, népszerű a magyar alapítású UEF, számottevő még a NASE, valamint az elsősorban technikai búvárokat képező IANTD és TDI aktivitása. Mielőtt a búvároktatásról részletesebben szólnánk, ismerkedjünk meg röviden ezekkel az oktatási rendszerekkel. Manapság már mindegyik szervezet foglalkozik a gyermekekkel, rendszerint 8 évtől, és van olyan programjuk is, amelyen az emberek felfedezhetik a maguk számára a búvárkodást, ezért ezekkel külön nem foglalkozunk.

 

A CMAS (Confédération Mondiale des Aktivités Subaquatiques) 1959. januárjában Monacóban jött létre, 13 európai ország, valamint az USA és Brazília egyes búvárszervezeteinek képviselői alapították, első elnöke Cousteau kapitány volt. Ma már a CMAS római központtal Búvár Világszövetségként (Wold Underwater Federation) működik -- soraiban öt kontinensről mintegy 120 tagszervezettel --, és non profit szervezetként foglalkozik a könnyűbúvár sport, -technika és -tudomány számos ágával, ezen belül kezdettől fogva a kedvtelési célú búvárkodás oktatásával, majd később a technikai merülésekkel is. A CMAS a búvárképzettség fokozatait csillagokkal jelzi. Az alapfokú tanfolyamon 14 éves kortól megszerezhető "Egycsillagos búvár" minősítést követően -- előírt számú nyíltvízi gyakorló merülés után -- a "Kétcsillagos" haladó-, és a "Háromcsillagos" merülésvezető búvár minősítést további tanfolyamokon lehet elnyerni, de speciális felkészültséggel és nagy gyakorlattal négy csillagot is el lehet érni. Speciális képzettségeket szaktanfolyamokon lehet szerezni, de nem számít specialitásnak a dekompressziós merülés és a mentőbúvár képzés sem, ezek a két- illetve háromcsillagos tananyag részei. Az oktatóknál ugyancsak van egy-, két- és háromcsillagos minősítés. A CMAS évente mintegy 300 ezer minősítő kártyát állít ki. A Magyar Búvár Szakszövetség 1969-óta a CMAS tagja, és az utóbbi 15 évben tízezer magyar búvárminősítést adott ki.

 

A NAUI (National Association of Underwater Instructors) ugyancsak 1959-ben született meg Kaliforniában. Kétségkívül a legnagyobb múltú amerikai rendszer, amely - a CMAS-hoz hasonlóan - az ötvenes években már szervezkedő szabadtüdős vadászok és az USA-ba is eljutott Cousteau-Gagnan féle önálló víz alatti légzőkészülék (SCUBA) használóinak klubjaira támaszkodott. Mint non profit búvároktatási szervezet, a "Dive Safety Trough Education" alapgondolatot hirdette meg, és kétségkívül sokat tett a biztonságos merülés oktatásának korszerű módszereiért, mintát adva más amerikai rendszereknek is. Ugyanakkor a NAUI azt tartja, hogy oktatóinak "akadémiai szabadsága" van a szabványos minimum követelmények túlszárnyalásában. Az amerikai rendszerekben nem csillagokkal, hanem különböző névvel illetik a búvárképzettség fokozatait. A NAUI - a családi kedvtelést elősegítendő -- már 12 éves kortól lehetőséget ad a " Junior Scuba Diver"-nek nevezett alapfokú nyíltvízi búvárképzettség megszerzésére, amelyet megfelelő merülési gyakorlat birtokában "Junior Advanced Scuba Diver" szintre lehet emelni. A 15. életévtől az előbbi fokozatokat "Junior" jelző nélkül lehet megkapni és lehetőség nyílik a következő formális lépcsőfok a "Master Scuba Diver" elérésére is. A 40 m-ig terjedő dekompressziós merülés oktatása a NAUI-nál is a rendes tananyag része. Aki később "Divemaster" (merülésvezető), "Assistant Instructor" (segédoktató), vagy "Scuba Instructor" (oktató) akar lenni, annak a "Scuba Rescue Diver" (mentőbúvár) szaktanfolyamot is el kell végezni. Ezen kívül természetesen számos egyéb speciális képzettség megszerzése is lehetséges, beleértve a technikai merülések különböző fajtáit. Az amerikai rendszerek közül a NAUI jelent meg először Magyarországon, 1983-ban 25 magyar búvár szerzett "Sport Scuba Diver" minősítést. Tényleges meghonosodása hazánkban a kilencvenes évek elejétől számítható. Elterjedése nálunk és a nagyvilágban a CMAS rendszeréhez hasonló mértékű.

 

A PADI (Professional Association of Diving Instructors) 1966-ban alakult meg az USA-ban, profitérdekelt szervezetként, kifejezetten a kedvtelési célú búvárok oktatására. Azzal kezdték, hogy az akkori ismereteket és a képzési rendszerüket egységes oktatási szabványokban rögzítették. Évekkel később, amikor az üzleti siker már érezhetővé vált, pedagógusok, pszichológusok, orvosok, mérnökök és felszerelésgyártók bevonásával tökéletesítették a tananyagokat úgy, hogy az a lehető leghatékonyabb legyen. A rendszeresen korszerűsített tananyagokkal és segédeszközökkel, valamint profi közönségkapcsolattal a PADI kiemelkedő üzleti sikereket ért el, adataik szerint már 175 országban vannak jelen, évente mintegy egymillió minősítő kártyát adnak ki. Nem véletlenül ma már az a PADI jelmondata: "The Way the World Learns to Dive". Sikereik titka alighanem abból is fakad, hogy az oktatási rendszerek közül talán a legtöbb lépcsőfokot, minősítési fokozatot kínálják fel, amelyeken várakozás és kötelező gyakorló merülések nélkül lehet egyre tovább, vagy feljebb lépkedni. Már 10 éves kortól lehetővé teszik a "Junior Open Water Diver" minősítés megszerzését 12 m-es mélységi korlátozással, persze megfelelői szülői vagy oktatói felügyelet mellett. A "Scuba Diver" is ehhez hasonlóan vezetett búvár. A nagyobb önállóságot és 18 m-es merülési határt biztosító "Open Water Diver" tanfolyamot 15 éves kortól lehet elvégezni, majd következhet vagy az "Adventure Diver" vagy az "Advanced Open water Diver" lépcsőfok 30 m-ig ajánlott merülési mélységgel. A számos speciális ismeretet nyújtó szaktanfolyamból a "Deep Diver"-t választva persze meg lehet tanulni 40 m-ig is merülni, de csak dekompressziós eljárás nélkül. Aki a PADI-ban a legmagasabb kedvtelési búvár rangig, a "Master Scuba Diver"-ig el akar jutni, annak a "Emergency First Response" és a "Rescue Diver" tanfolyamokon is túl kell jutnia. Ez utóbbiak elengedhetetlenek a már hivatásszerűen is használható merülésvezetői szint, a "Divemaster" minősítés megszerzéséhez. Innen ismét 5-6 lépcsőfok vezet, az öt oktatói cím közül a legmagasabbig. PADI rendszerhez tartozó oktatók 1990 óta működnek Magyarországon. Bár statisztikai adatokat nem tesznek közzé, a hazai kínálatból úgy látszik, hogy a PADI aktivitása nálunk kisebb, mint a NAUI-é, de nagyobb, mint a CMAS rendszeré.

 

Az SSI (Scuba Schools International) 1970-ben alakult meg az USA-ban, a PADI-hoz hasonlóan profitérdekelt szervezetként, a kedvtelési célú búvárok oktatására és egyúttal felszerelésekkel, szolgáltatásokkal való ellátására. Az SSI szervezeti felépítésének alapeleme a búvárbázis. Ezek nemcsak búváriskolákként szolgálnak, ahol az oktatók működnek, hanem felszerelés árusításával, bérbeadásával és szervizelésével, valamint palacktöltéssel és túraszervezéssel is foglalkoznak. Az SSI a PADI-hez hasonlóan foglalkozik a gyermek- és ifjúkorúakkal, már a kezdő lépésekhez "Passport Diver" programot dolgozott ki, amelynek célja az "Open Water Diver" tanfolyam és 5 nyíltvízi merülés megalapozása. A folyamatos továbbtanulásba a gyakorló merülések mellett bevonja a szakbúvár tanfolyamokat is. Ha valaki elvégez két szakbúvár tanfolyamot és van 12 merülése, akkor "Speciality Diver" minősítést szerezhet. Ha négy szakbúvár tanfolyamot végzett, s legalább 24-et merült "Advanced Open Water Diver" lesz. A "Master Diver" cím elnyeréséhez a négy szaktanfolyamon és 50 merülésen túl a "Stress & Rescue Diver" szaktanfolyam is szükséges. Az SSI a merülésvezetői és segédoktatói képzést egyetlen "Dive Control Specialist" tanfolyamba vonja össze, de a következő lépés az "Open Water Instructor" fokozat megszerzése is lehet. Ezek után további öt oktatói fokozat elérése lehetséges. Az SSI különös gondot fordít a merülési gyakorlat értékelésére. A 100, 200, 300, 400 merülés után a búvárok matricát, az 500. után arany-, az 1000. után platina merülést igazoló kártyát kapnak. Sőt alapítottak egy "Platinum Pro 5000 Diver" kártyát is, amelyet a búvárkodás elitje számára adományoznak. Az SSI a harmadik legeredményesebb amerikai rendszer, ma a világ 90 országában vannak bázisai, elterjedése a CMAS-hoz és a NAUI-hoz hasonló mértékű. Jelmondata: "Serious Diving, Serious Fun". A szervezet 1997-ben honosodott meg Magyarországon, és túljutott a munkaigényes bevezető lépéseken. Az eredményes indulást átmeneti visszaesés követte, 2001-ben azonban rendezte sorait és azóta sikeresen fejlődik. A hazai kínálatból úgy látszik, hogy az SSI elterjedése nálunk a 4-5. helyre tehető.

 

(Submarine 2005. 6. sz.)

 

Násfay Béla