E két sziget egyébként nem arról nevezetes, hogy itt húzódott Dalmácia közigazgatási határa. Sokkal inkább híresek, vagy inkább hírhedtek arról, hogy egészen a nyolcvanas évekig itt volt Jugoszlávia „Gulágja”. Az a hely tehát, ahol a politikai foglyokat őrizték és dolgoztatták a lehető legkeményebb módon. A kőtöréshez volt itt nyersanyag bőven. Goli volt a női, Grgur pedig a férfi börtönsziget. 

A kilencvenes évek elején lezajlott délszláv háborúban majdnem ismét fontos szerepet kaptak a börtönszigetek. A boszniai szerb csapatok ékje a hegyeken áttörve igyekezett elfoglalni az akkor még viszonylag jól kiépített és persze sziklába rejtett géppuskafészkekkel is jól ellátott szigeteket. Itt lett volna a boszniai szerb köztársaság tengeri kijárata. A terv azonban – mint ismeretes – nem sikerült. Manapság már teljesen szabad itt a járás. A közeli Lopar-félszigetről bárkák szállítják a turistákat Golira, ahol végiglátogathatják és megborzonghatják az egykori munkatábor pusztuló maradványait, majd kellemes vendéglőben étkezhetnek, sőt újabban talán meg is szállhatnak a helyszínen.

A két sziget ugyanakkor számunkra érdekes és változatos merülőhelyeket kínál. A Krk-szigeti Baskától kicsit messze fekszenek, onnan inkább a Prvic-sziget hasonló víz alatti falai érhetők el. Kiinduló pont lehet a Golival szembeni „szárazföldön” fekvő Lukovo falucska, ha azonban napközben feltámad a bóra, keservesen nehéz lehet a hazatérés. Legcélszerűbb a Lopar-félsziget nyakának dél-keleti öblében felverni a tanyánkat. Itt nemcsak szállodák és szállást adó magánházak vannak, hanem a horvát tengerpart egyik kuriózuma is: a Balaton déli partjához nagyon hasonló nagy homokos öböl, a Crnika, hátterében az árnyas San Marino kemping táborral. Ez előnyös lehet a kisgyermekes családoknak: amíg a papa (vagy mindkét szülő) merülni megy, a gyerekek biztonságos helyen fürödhetnek. Nem csoda hát, ha a tábor a főszezonban zsúfolt, ezért célszerű ide július eleje előtt megérkezni, vagy előre helyet foglalni.

A Crnika-öböl kikötőjében nyaranta kompresszorállomás szokott tanyázni és persze csónakot is lehet bérelni. De töltési lehetőség autóval is elérhető Rab-szigeten. A vízen közlekedéshez a legjobb megoldás a saját, felfújható motorcsónak. Itt az ideje tehát, hogy elmenjünk merülni a börtönszigetekhez. Az alatt a két nyár alatt, amit néhány évvel ezelőtt itt eltöltöttünk, tucatnyi szép és érdekes merülőhelyet fedeztünk fel. Közülük talán az öt legérdekesebbet ismertetem, megemlítve néhány más célpontot is.

 

Cukorsüveg
 

Goli nyugati oldalán, a munkatábor kikötőjétől (Melina-öböl) dél-keletre 1000 métert sem kell hajóznunk, amíg egy épületekkel körülvett kis öbölhöz érünk. Onnan már látni lehet azt az elkülönült kis sziklatömböt, amely alig néhány méterre van a parttól. Ez a “cukorsüveg” csúcsa. A félkör alakú sziklatoronynak 50 méteres mélységben van a talapzata. Ha délkeleti irányban átúszunk a parttól elválasztó 5-6 m mély kis szoroson, balra 10 m körüli mélységben szép szivacsokkal díszített kis üregeket találunk. Azután azonos mélységben a torony külső oldalára kerülve ugyancsak gazdag élővilágú üregecskékre lelhetünk, elsősorban a makrofotósok örömére. A külső oldal 40-50 méter között igazán változatos, de ne feledjük el a 40 méteres tilalmi határt. Ússzunk tovább inkább a torony nyugati lejtőjéhez, ahol szép sárga kéményszivacs telepek mellett néhány öreg varsa roncson hatalmas osztrigakagylók telepedtek meg. Ha figyelmesen szemléljük a lejtő homokfoltjait, lehet, hogy megpillantunk egy rejtőzködő, veszélyes mérgű csíkosfejű pókhalat.

 

Kincses-öböl
 

Grgur déli oldalán, még a kevésbé részletes térképek is jeleznek egy kis fűrészfog alakú öblöt. A helyszínen már könnyen megismerjük arról, hogy nyugati oldalán szinte függőleges szikla határolja. A dél-keletre nyíló öblöcske inkább csak horgonyozni, mintsem partra szállni alkalmas. Ha viszont az északi partja mentén haladva 100-150 m után, közvetlenül a vízvonal felett felfedezünk egy sziklára festett, megfakult félméteres fehér keresztet, helyben vagyunk, mert itt van a “kincs”. Előtte a víz alatt, a lejtő alján 20 m mélységben nem nagy, de szép barlangüreg bújik meg. A lámpával óvatosan benéző, majd belebegő búvárnak megmutatja kincseit: a fenéken hatalmas sötét és világos cilinderrózsák nyílnak, a falakat gazdagon borítják a szivacsok és más alsóbbrendűek változatos népessége. Közöttük kis sziklahalak és medverákok tanyáznak. Buborékjaink persze hamar “leporolják” az üreg mennyezetét, úgyhogy csoportos látogatásra a hely nem alkalmas. Ha az öbölből nyugat felé indulunk el, néhány száz méter után egy partra  szállásra is alkalmas kavicsos öblöcskét találunk. Innen merülve nyugat felé egy néhány méter mélységben aláhajló sziklapárkány alatt találtam azt az egyedülálló vörös fúrószivacs telepet, aminek részletét a képen is bemutatok. Grgur környékének gyakran előforduló lakói egyébként a polipok.

 

“Machu-Picchu”
 

Ha Lopar-ról jövet megkerüljük a Smokova-fokot, Grgur-sziget keleti sarkát, hamarosan egy elkeskenyedő, mély öbölbe futunk be. A hegyoldalra teraszosan felfutó romokat látunk, erről jutott eszünkbe a perui romváros. Ha az öbölből indulunk merülni, jobbra 30-35 m-ig lefutó falra jutunk ki, kisebb üregekkel, változatos élővilággal. Egy búvártársam talált a falban úgy 15-20 m között egy átúszható alagutat, érdemes megkeresni. Ha az öbölből balra indulunk, úszni kell vagy 100 m-t, amíg sziklagörgetegekkel borított érdekesebb lejtőre érünk. Néhány száz méterrel odébb a part visszakanyarodik egy jellegzetes sziklasarkantyúval, amely mögé csónakkal is be lehet állni. Itt egy 2 m széles víz alatti hasadékon át lehet kiúszni a pompás, 40-50 m-ig lefutó víz alatti falra.

 

Keselyűs-öböl
 

Tovább követve mintegy 2 km hosszan nyugat felé Grgur meredeken leszakadó észak-keleti sziklapartjait, csak egyetlen keskeny 20-25 m széles nyílást találunk rajta, ott ahol a sziklák a legmagasabbak. A hasadékvölgy egy kis kavicsos öbölbe vezet ki, szerintem a környék legromantikusabb merülőhelyére. Ha a kora délelőtti órákban “birtokba vettük” a helyet, más arra járó már aligha zavarja meg magányunkat, ahol azután érdemes akár az egész napot eltölteni. A déli, délutáni órákban a magas sziklák kellemes árnyékot vetnek, felettük időnként felderítő repülést tartanak a fakó keselyűk, ennek a környéknek különleges, védett madarai. Az öbölből akár jobbra, akár balra indulunk, csakhamar gazdag élővilágú, 40-60 m-re leszakadó falakra jutunk. Balra indulva mintegy 50 m után és 43 m mélységben egy bányacsille pótolja a hajóroncsot. 

Ha az öböl foglalt lenne, tovább nyugat felé még akad egy apró kiszállásra alkalmas kavicsos öböl, de közel sem olyan szép, mint a keselyűs. A víz alatti falak azonban ott is hasonlóak. Helyenként pompás agancsszivacs ágakat lehet találni, amelyekre az árnyékos falon napközben is kiülnek a tengeri liliomok.

Ha kerülünk egy nagyot és felkeressük Grgur-sziget mélyen benyúló nyugati öblét  -- ahol egykor a férfi munkatábor fő telepe volt -- , az öböl sekélyebb, ritkás tengeri fűvel borított részén figyelmes szemlélődéssel csikóhalakat fedezhetünk fel.

 

Északi bástya
 

A különálló kis szigetek, zátonyok vonzzák a jó merülőhelyet kereső búvár tekinteteket. Goli déli csúcsánál az ígéretesnek tűnő Mali Goli szigetecske 45o-os lejtője azonban számunkra nem volt túl érdekes. Nem így az a kis sziklasziget, amely Goli északi oldalán a Sajalo-foktól keletre mintegy 1,5 km-re található. A parttól mindössze 45-50 m-re feltörő szikla nyugati oldalán néhány méter mélyen mindjárt egy érdekesség: sok négyzetméternyi terület van borítva a viaszrózsa sekélyvízi változatával. Ha leereszkedünk a szikla külső csúcsán legalább 20 m-re, észrevesszük, hogy 30 m mélyen egy éles sziklanyereg fut ki a nyílt víz felé. Ha követjük, csakhamar a mélységből kiemelkedő kerek sziklabástyához jutunk, amelynek teteje 20 m mélyen van, a felszín alatt. Olyan ez az együttes, mintha az előbbi a “belső vár” felszín fölé is kimagasló tornya lenne, a másik meg az alacsonyabban fekvő “külső vár” bástyája. A külső vár falán 30-40 m között gyönyörű sárga és vörös szarukorall legyezőket találunk. A part és a sziklatorony között horgonyzó hajóról a bástyák körülúszása és mélyen fekvő látnivalóik megszemlélése gyakorlott búvároknak éppen egy kiadós merülés lehet.

A toronnyal szemben Goli sziklafalában egy barlang ásítozik. Akkora, hogy csendes időben néhány métert akár be is lehet csónakázni, élővilága azonban szegényes. Nem így az a jóval kisebb és sekélyebb barlang, amely nem sokkal arrébb, nyugat felé esik. Ide érdemes a merülés végén úszva behatolnunk, mert a mélyén érdekes élőlényeket, például lepényhalakat és félarasznyira megnövő nagy fűrészes garnélarákokat láthatunk.

 

(Submarine 2001. tavasz) Násfay Béla