Osztott ablakú maszkokról van szó, amelyben a biztonsági síküvegeket cserélhető lencsék helyettesítik. Ilyen módon a rövidlátást legfeljebb –10 dioptriáig, a távollátást +4 dioptriáig lehet korrigálni. (Az nem baj, ha a szárazföldön szükségesnél egy kicsit gyengébb lencsével lehet csak megrendelni.) Érdemes több helyen, több típust felpróbálni, mert a lencsék optikai középpontjainak a pupilla távolsággal (PD) lehetőleg meg kell egyezni. Tovább növelheti az amúgy sem kis költséget, ha az átlagostól eltérő PD miatt a lencséket egyedileg kell „méretre csináltatni”, ha ugyan van rá vállalkozó.

 

Egy másik lehetséges és olcsóbb megoldás, a maszkba beragasztott lencse. Igaz, a megtervezése némi kézügyességet kíván. Nagy előnye viszont, hogy bármilyen maszkban alkalmazható, tehát a jól bevált kedvencünkben is. Sőt arra is van lehetőség, hogy csak a látóterünk aljára, csak a műszerekre pillantáshoz ragasszunk be egy-egy körcikk alakú nagyítólencse darabot. Maszkunkat felvéve álljunk a tükör elé, és az üvegre jelöljük be a pupilláink helyét. Ezután az adott PD-vel vessük papírra a két – kellő átmérőjű – kör alakú lencsét és a maszküvegre helyezve rajzoljuk rá, hol és mennyit kell a lencsékből levágni, illetve lecsiszolni. A „tervrajz” alapján azután készíttessük el azokat egy lencsecsiszolással is foglalkozó optikussal a kívánt dioptria értékkel, sík-homorú, vagy sík-domború kivitelben, kinek milyen kell az éles látáshoz. A beragasztást a „tervrajz” alapján magunk is elvégezhetjük: belülről a tiszta maszküvegre juttatott néhány csepp ragasztót szétnyomva az előírt helyre illesztett lencse sík oldalával. A ragasztáshoz szerezzünk kevéske optikai műgyanta ragasztót, vagy kanadabalzsamot, de jobb híján az üvegtárgyak ragasztására szánt tubusos ragasztók is megteszik.

 

Akik hordhatnak lágy kontaktlencsét, azt maszk alatt is megtehetik, csak azzal együtt persze ne gyakorolják a maszkürítést. (NB)