Az első igazi víz alatti felvételeket Rádai Ödön geográfus készítette 1955. nyarán a tatai Fényes-forrásokban. Rádai egy 6x6-os Voigtländer Bessa géphez készített ragasztott plexitokot, a gép kezelését gumiujjakon keresztül oldotta meg. Első víz alatti felvételét és megszületésének körülményeit 1956. januárjában az Élet és Tudományban publikálta. 
 

1957-ben Jajesnica János egy Exa gépet tokozott be fémlemez tokba. A rekeszt és időt egy rudazat működtette, a kioldógombot itt is gumiujjon keresztül lehetett elérni, de a zárfelhúzást -- korát megelőzve -- egy erős rugós motorral és fogaskerék áttétellel oldotta meg. Schopper Tibor és Hajdú László 1958-ban kezdte a fényképezést ugyancsak lemezből készült tokkal, de csakhamar inkább a víz alatti barlangkutatás filmezése felé fordultak, nem kis sikerrel. Hajdú 1962-ben a „Víz alatti titkok nyomában” című könyvecskében publikálta fotós és filmes tapasztalatait, kalandjait. 1960 körül egy korszerű és nagy mélységig nyomásálló német Robot tok került Magyarországra, ennek másolataival azután többen fényképeztek. Jajesnica 1962-ben örökvakuval is felszerelte víz alatti gépét, ami a könnyen összenyomódó lemeztok miatt akkor meglehetősen kockázatos vállalkozás volt. A nagyobb mélységig nyomásálló tokok és vakuk létrehozására mások más utakat követtek, igaz, külföldi szakkönyvekből vett példák alapján.

Kenéz György 1963-ban készült Exa tokját a következő évben cserélhető égős egyesvakuval egészítette ki. Évekkel később úgy oldotta meg lemeztokja fokozott nyomásállóságát, hogy pumpával, majd egy miniatűr palackból megemelte a tok belső nyomását is. 1964 őszén Násfay Béla készített a Rebikoff tokokhoz hasonló öntött alumínium tokot Altix-n géphez, amit ugyancsak egyesvakuval látott el. A 60-as évek második felében, és a 70-esek elején néhány gyári tok vagy gép is hazánkba és búvárok kezébe került, például Calypso-Phot, Baraflex, Nikonos II, majd néhány szovjet tok. A 6x6-os kétaknás csehszlovák Flexaret géphez Maróthy László 1972-ben tervezett robosztus öntvény tokot, amelyből „Hidroflex” néven tíz példány készült. 
 

1972-ben megrendezték hazánkban az első országos búvárfotós pályázatot. Tucatnyi fotóstól mintegy 200 víz alatti kép érkezett, az első helyeken és különdíjakon Dióssi Ferenc és Násfay Béla osztozott. Az ezredfordulóig 5-6 évente, azóta már kétévente kerül sor hasonló országos pályázatra. A 70-es években Plózer István és Ember Sándor ért el figyelemre méltó eredményeket a víz alatti barlangjáratok fotózásában. A víz alatti fotográfiai szakterületre később néhány fotóművész is elkalandozott, Kunkovács László 1977-ben, Herbst Rudolf 1988-ban nyert díjakat. Mivel e szakterületnek lételeme a tiszta víz és ez hazánkban jobbára csak barlangokban volt megtalálható, a magyar búvárfotósok is igyekeztek minél gyakrabban tisztavizű tengerekhez eljutni, elsősorban az Adriához. Tengerben a fotózás tárgya többnyire az élővilág, így a víz alatti fotózás jószerivel a természetfotózás egyik ágazatává vált világszerte. 1991-ben, Dombovári Tibor ötletei alapján, Bianki Péter mérnök korszerű víz alatti vakut fejlesztett ki, amit aztán az osztrák Subal cég tokozott, és hozott Proflash ST816N típusjelzéssel forgalomba. E kétéltű vaku elektronikus jellemzői és először alkalmazott szabályozható teljesítményű irányfénye akkor a világ élvonalát képviselte. 1995-ben Dombovári Tibor és Násfay elindította a víz alatti fotózás tanfolyami oktatását a Magyar Búvár Szövetség keretében. 2000-ben megszületett az első magyar szakkönyv „Víz alatti fényképezés és filmezés” címmel, Násfay tollából.
 

A magyar búvárfotósok közül többen már a 90-es évek elején felismerték, hogy immár korszerűnek mondható felszereléseik ellenére pályázatokon kevéssé tudnak érvényesülni külföldön, mert keveset tudnak utazni, kevés időt tudnak eltölteni felvételek készítésével az igazi terepen. Ezért elindultak úgynevezett „shot out” búvárfotós versenyeken, ahol „éleslövészet” folyik, azonos feltételek között és -idő alatt kell versenyképes felvételeket készíteni. A kiemelkedő eredmények meg is születtek. A CMAS búvárfotós világbajnokságain Dombovári 1992-ben Kubában és 2000-ben Egyiptomban, Gulyás Zsolt 2002-ben Spanyolországban ezüstérmet szerzett. Később már pályázatokon is születtek kiemelkedő eredmények, például Dombovári 2003-ban Antibes-ban a Víz alatti Képek Világfesztiválján aranyérmes lett. A legnagyobb hazai természetfotós pályázaton Dombovárit 2002-ben, Kiss Gábort 2004-ben „Az Év Természetfotósa” címmel tüntették ki.

(2004.)

Násfay Béla