Azt mondta anno 2003. elején a Főszerkesztő a Szerkesztőnek: -- Ki kéne találni valami újat, hogy jobban vegyék a lapot, mert szerelemből nem lehet megélni! – Bizony nem ártana -- helyeselt a Szerk (miközben arra gondolt, a szerkesztés is olyan mint a szerelem) -- , mire gondoltál? – Például jó felszerelés tesztekre, azok mindenkit érdekelnek – mondta bölcsen a Főszerk – Igaz, igaz, de hát azok baromi sok munkával járnak – borongott a Szerk --, hol van erre időnk és energiánk? A jó tesztcikkeket venni kéne, például valamelyik német magazintól. – Kéne ám a … is -- mondta tömören a Főszerk –, kinek van erre pénze? – Pedig ha nem megy szerelemből, akkor ugyebár… Akkor ennyiben maradtak.

 

Történt pedig, hogy a Szerknek, valamikor a nyáron, zseniális gondolata támadt. (Szerinte ilyen elég gyakran szokott vele előfordulni, csak vagy kiderül, hogy már mások kitalálták, vagy nem lehet megvalósítani.) Olyan uszonyteszt jutott az eszébe, amilyet talán sehol sem csináltak még a világon, és viszonylag egyszerűen meg lehet valósítani.  – Ha tudnánk szerezni az importálóktól tesztelni valót, meg az olvasóktól néhány legendás uszonytípust, no meg uszodát hozzá, én megszervezném a tesztvetélkedőt – lelkesedett gyanútlanul. – Az uszonyokat, meg az uszodát megszerzem – így a Főszerk röptében, merthogy volt önbizalma, csak ideje nem. Akkor ennyiben maradtak.

 

A Szerk erre sorokba öntötte páratlan elképzelését, és az Submarine Szuper Uszonybajnokság fedőnévvel, meg is jelent az őszi számban. – Mennyi nevevezés futott be konkrétan az  SSUB-ra – kérdezte egyszer a Szerk gyanútlanul, valamikor az ádventi áhítat idején –, mert közeledik a január és meg kellene írni a forgatókönyvet?!— Konkrétan semennyi – mondta tömören a Főszerk, merthogy még mindig volt önbizalma, csak ideje nem –, de majd összeszedem. Akkor ennyiben maradtak. A Szerk pedig a téli számban fellebbentett némi fátylat a páratlan módszerről és reménykedett, hogy az áprilisi számban beszámolhat az SSUB eredményeiről.

 

-- Az áprilisi számból májusi lesz – mondta valamikor január végén borúsan a Főszerk – a szerződést ígért nyolc nagy hirdetőből az év elején mindegyik visszalépett, így újra csak négy számot tudunk megjelentetni. Van viszont 10-12 uszonyra ígéret – mondta, merthogy még mindig maradt némi önbizalma, csak ideje nem. Akkor ennyiben maradtak. 

 

Eljött persze a májusi szám írásának és szerkesztésének az időszaka is. – Nem kellene most már tényleg … kérdezte a Szerk bátortalanul. – A jövő héten még fizetős munkáink vannak, talán utána –  hallatszott a telefonban, de nem úgy hangzott, mintha a Főszerknek maradt volna némi önbizalma. De ideje sem. Eljött persze a jövő utáni hét is, és a drótpostán küldött kérdésre a Főszerk ezt válaszolta: „A tesztelésre maradék energiám sem maradt. Esetleg írhatnál pár sort, hogy a fõszerkesztő hanyagsága, nemtörődömsége, és nem utolsó sorban az állandó búvárútjai miatt sajnos csak az augusztus végi számban lesz olvasható az anyag.” 

 

Meg kell mondani, a Szerk hosszú ideig döbbenten ült a gépe előtt, mert egy büdös szót sem értett az egészből. Mert azt tudta, hogy a Főszerk időközben kitatarozta a lakását, a József-körútról az Orbán-hegyre költöztette az egész kiadóhivatalt, “megszülte” harmadik gyerekét, elkészített több tucat olyan kiadványt, amiért némi nyereséget is bezsebelhetett. De, hogy milyen állandó búvárutakról beszél, amikor tavaly óta vizet csak a képeken látott és uszonyai sóhajtva repedeznek a szekrényben, azt nem tudta megfejteni. Mit tehetett mást, sóhajtva megírta a “Kérdések, válaszok, vélemények” rovatba az alábbi híranyagot:

 

Késik az SSUB

 

Megértést kérve tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy technikai nehézségek miatt -- amelyek sorában a szerkesztőség átköltöztetése volt a legfőbb, de nem egyetlen ok -- az SSUB tesztverseny lebonyolítása késik, arról csak a következő, augusztus végén megjelenő számunkban tudunk beszámolni. 

(a szerkesztőség)

 

„Az SSUB tesztelési módszere

(bővebben lásd: Submarine 2003. tél)

 

A mi esetünkben a tesztbúvárok vak maszkban csatolják lábukra a számukra ismeretlen uszonyokat, mégpedig – és ez az igazán új, közvetlen összehasonlításra módot adó megoldás – az egyik típust (A) a bal, a másik típust (B) a jobb lábukra. Ezek után vízbe szállva rendes maszkot kapnak és tesztelik az uszonyokat 2-4 uszodahosszon át, részben a felszínen, részben a víz alatt. A feladatuk csupán annak eldöntése, hogy melyik uszonyról szereztek kedvezőbb összbenyomást komfortérzet és tolóerő szempontjából. Úgy is mondhatnánk, azt kell csupán eldönteniük: melyiket választanák inkább maguknak. Persze, ha van valamelyik uszonyról jellemző észrevételük, az feljegyzésre kerül.

 

Természetesen megtörténik az ellenpróba is, azaz az A típusú uszony kerül egy másik tesztelő jobb, a B típusú pedig a bal lábára, de úgy, hogy a tesztelő ismét csak nem tudja, mikor melyiket próbálja ki. Ha a kettős vakteszt egyforma eredményt ad, a rosszabb uszony kiesik a versenyből, ha viszont ellentétes eredményt hoz, sor kerül egy harmadik, döntő összevetésre.”

 

oOo

 

Végül mégis csak összejött a teszt, ez jelent meg a Submarine 2004. téli számában:

 

„Submarine Szuper Uszony-Bajnokság (SSUB)

 

Egy harcedzett, toprongyos „kóbor lovag” jött és…

 

 Az elmúlt évben a Submarine annak adott hangot, hogy a készülékes búvárkodáshoz ajánlott uszonyok frontján „forrongás van a felszín alatt”, ezért a 2003. őszi számában meghirdette az SSUB-ot, a csizmával hordható pántos uszonyok nyílt összecsapását. Az adott erre alapot, hogy az USA-ban a kilencvenes évek végén bejegyezték a hasított uszonyok szabadalmát, és ez a – szabadalmi licencdíj miatt egyébként meglehetősen drága -- megoldás erősen elterjedt az utóbbi években. Ez még nem lett volna baj, de a „hasított lovagok” meglehetősen nagyképűen, pökhendien viselkedtek és lenézték a „hagyományos” fegyverzettel küzdőket. Mi pedig kételkedtünk abban, hogy jogosan fölényeskednek. A német szaklapok (Unterwasser, Tauchen) nagyon alapos tesztjeiben ugyan megküzdöttek külön a „hasítottak” és külön a „hagyományosok” is egymással, de szükségét éreztük egy nyílt összecsapásnak. De nem olyan nyílt összecsapásnak, amilyet a brit Diver magazin közölt 2002. szeptemberében, amelyben az elérhető átlag- és csúcssebesség alapján minősítették az uszonyokat. Szerintünk az ergonómiai kialakítás, a komfortérzet ezeknél a több órás használatra szánt uszonyoknál legalább olyan fontos, mint a tolóerő. Elhatároztuk hát a „hasított” és a „hagyományos” lovagok nyílt összecsapását, mégpedig egy szokatlan, de gyakorlat közeli A-B vakteszt keretében. A tesztmódszert a magazin 2003. téli számában ismertettük részletesen, de a lényeget keretes írásunkban itt is megtalálják.

 

Végre. Sejtettük előre, hogy nem könnyű egy tesztet összehozni Magyarországon, nem tolongtak a bajvívásban rész venni kívánók, és szervezési nehézségek is adódnak, de végül is – ha megkésve is – lezajlott a lovagi torna, szólhatnak a fanfárok.  

A nevezésnél a „hasított” lovagok sajnos nem tolongtak, mindössze kettő állt a sorompók közé, meg is kapták az első két rajtszámot. A jogtalannak tartott megítélés ellen lázadó „hagyományos” fegyverzetűek viszonylag szép számban, 11-en neveztek 7 szomszéd várból, bocsánat, forgalmazótól. Mivel az első két fordulót páros viadalok formájában, sportnyelven szólva egyenes kieséses rendszerben terveztük lebonyolítani – hogy a döntő mezőnye hamarabb kialakuljon --, jó lett volna, ha a nevezők száma páros. Így aztán szóltunk egy arra járó „kóbor lovagnak”, ugyan induljon már el ezen a viadalon. A meglehetősen toprongyos lovag először vonakodott a csillogó-villogó bajvívók közé lépni, de végül mégis ráállt. Ütött-kopott öltözékén maradandó nyomot hagytak jó tíz év csatái, sőt rajta volt még a legutóbbi, korallok lakta szentföldi hadjáratának pora és mocska. Pajzsán az a megkopott felirat volt olvasható: Seemann Sub-Fin SF6. Így lett hát páros az indulók mezőnye, kezdődhetett a páratlan viadal.

A „hagyományos” bajvívókat nem akartuk véletlenszerűen párba sorsolni. Ezért uszonylapjuk hajlékonysága szerint kerültek sorban egymás mellé. Így kapta meg mindegyik a rajtszámát és így adódtak a közel egyenlő erősnek látszó bajvívó párok. Íme az indulók listája:

 

1. Scubapro Twin Jet (Necton-Szenteltvíz)

2. Atomic Aquatic Split Fin (Action Sport)

3. Beuchat X-jet (Divex)

4. Technisub Idea (Divex)

5. Aqualung Caravelle (Divex)

6. Sopras Sub Omega (Galathea)

7. Mares Volo Power (Wintersport)

8. Seemann Sub-Fin SF6 (magánszemély*) 

9. Mares Avanti Quattro (Wintersport)

10. Aqualung Blades (Divex)

11. Cressi Rondine (Atlantisz)

12. Seac Sub Manta (Nautilus)

13. Dacor Black Tiger (Action Sport)

14. Scubapro Sea Wing (Necton-Szenteltvíz)

*nem kívánta a nevét szerepeltetni

 

Szerencsésen alakult a tesztbúvárok összetétele. Egy novemberi reggelen a Nemzeti Sportuszoda 33 méteres fedett medencéjében, órákon keresztül három eltérő adottságú CMAS búvároktató tesztelt. Az 1-es pályáján egy hölgy, Domina Eszter úszott, 6 éves búvár tapasztalattal a háta mögött. A 2-es pályán Balázs Gergely uszonyos és búvárúszó versenyző, 15 év tapasztalattal és ugyanennyi országos bajnoksággal a tarsolyában. Ha pedig szükség volt egy döntő, harmadik vaktesztre, akkor Balázs Péter többszörös világ- és Európa-bajnok búvárúszónk szállt vízbe, ugyancsak 15 év tapasztalatával a háta mögött.

Az összevetések megkezdődtek. A két hasított uszony közül az Aquatic Split Fin magabiztos 2:0-al bizonyult jobbnak a Twin Jetnél. (Észrevétel: a Twin Jet túl lágy, egy keményebb uszonyozást kívánó szituációból aligha lehet vele sikeresen kikerülni, a lábrésznek zavaróan nagy az orrnyílása.) Az Aquatic Split Fin ezzel máris a négyes döntőbe került, hiszen az eredeti tervek szerint a „hasítottak” a „hagyományosok” elleni párviadal eredményét akartuk látni. Aztán jöttek sorban a némileg különböző, de hagyományos felépítésűek összevetései. Az X-Jet 2:0-ra legyőzte az Ideat. A Caravelle 2:1-re kerekedett felül az Omega-n. (Észrevétel: az Omega kissé csavarja a lábat és keskeny a lábrésze, a Caravelle viszont keményebb meghajtásnál hajlamos a lábfejnél is  meghajlani.) Ugyanilyen arányban bizonyult jobbnak az SF6 a Volo Powernél. (Észrevétel: a Volo talprésze hátul kényelmetlenül kemény.) Az Avanti Quattro ugyancsak 2:1-re tudta legyőzni a Blades-t. (Észrevétel: a Blades erősen csavarja a lábat, de a Quattro is kissé befelé forgatja a lábfejet lefelé irányuló csapásnál.) A Rondine 2:0-ra biztosan győzte le a Manta-t. (Észrevétel: Bár a Rondine is csúszkál egy kicsit jobbra-balra egy erőteljes csapásnál, a Manta viszont ugyanezt  sokkal inkább megteszi, sőt az uszonylap hajlamos a „nyeklésre”, a megtörésre is.) Végül pedig a Sea Wing ugyancsak 2:0-ra bizonyult jobbnak a Black Tigernél. (Észrevétel: a Tiger is hajlamos kissé az oldalirányú elmozdulásra.)

Második körben a továbbjutott hagyományos uszonyok újabb párviadala következett a négyes döntőbe kerülésért. Ezúttal valamennyi összevetés 2:0-ra végződött. Az X-Jet legyőzte a Caravelle-t, az SF6 – mondhatni, meglepetésre – az Avanti Quattro-t, a Sea Wing pedig a Rondine-t. 

A döntőbe került egy hasított és három hagyományos uszony már körmérkőzésen döntötte el egymás között a végső sorrendet. Az SF6 csak szoros versenyben, 2:1-re bizonyult jobbnak az X-Jet-nél. Az X-jet és az SF6 viszont magabiztosan, 2:0-re győzte le a Sea Winget. Azután eljött az igazság pillanata. Az Aquatic Split Fin ugyan 2:1-re le tudta gyűrni a Sea Winget, de egyaránt 2:0-okkal kikapott az X-Jet-től és a „kóbor lovag” SF6-tól. A teszt végeredménye tehát:  

 

1. Seemann Sub-Fin SF6

2. Beuchat X-jet

3. Atomic Aquatic Split Fin

4. Scubapro Sea Wing

 

Az SSUB rendezői is elcsodálkoztak a végeredményen. Mert azt sejtették, hogy nincs igazán alapja a hasított uszonyok felsőbbrendű megítélésének, mégis meglepő volt egy kifutott, de korábban sem feltűnő uszony győzelme. De ha jobban utána gondolunk, talán mégis van rá magyarázat, csak rá kell nézni a győztesre és ismerni az uszony történelmet. A múlt század 70-es éveiben született meg a legendás Beuchat Jetfin. A francia haditengerészet búvárai számára fejlesztették ki. Jellegzetes alakja és átömlő nyílásai sok sikert és számos licenc vásárlót – vagy csalafinta utánzót – hoztak számára. Az eredeti Jetfin még gumiból készült és olyan súlyos volt, hogy valóban kisportolt lábizmok kellettek a meghajtására. De akkor aztán örvénylett mögötte a víz! Az idők során változott a technológia és sokkal könnyebb műanyagok felhasználásával születhettek meg az uszonyok. Így van ez az SF6-nál is, bár olasz gyártmány, egyértelműen a Jetfin remake-je, csak sokkal könnyebb kivitelben. És bár az SF6 már tényleg kifutott típus, talán nem véletlen, hogy nagyon hasonló utódja, a Seemann Sub SF7 még mindig a piacon van, legalábbis a cég német honlapja szerint. Aki ilyet vesz, az olcsó áron (az SF7 az Atomic Aquatic Split Fin harmadába se kerül), egy nagyon kényelmes és megbízható, közepesen kemény társra talál. Másik sejtésünk is beigazolódott tehát, jók még a nagyarcú fiatalok ellen lázadó öregek a háznál. 

De a Beuchat X-Jetnek sincs semmi szégyenkezni valója. Ezek a franciák tudhatnak valamit. Az X-jet egy modern, elegáns uszony és teljesen más konstrukció, mint a Jetfin jellegűek, de talán nem véletlen, hogy van két átömlő nyílása. Az X-Jet-nél az is meglepő dolog, hogy látszólag és érzésre lágy, hajlékony uszony, mégis képes volt a keménységi skála másik szélére eső Scubapro Sea Winget legyőzni. Aki tehát mostanában szeretne készülékes uszonyt venni idehaza, annak a közepes árfekvésű Beuchat X-Jet igen jó vétel.

Az ezúttal harmadik helyre szorult Atomic Aquatic Split Fin szép és kellemes uszony, amellyel egyenesen úszva gyorsan lehet haladni. Egy gyorsasági tesztet alighanem megnyert volna. Fordulónál, örvénylésnél, keresztben áramló vízben azonban tartása, húzása némileg bizonytalanná válik, kevésbé lehet rá számítani. Az ehhez hasonló hasított uszonyok példaképének számító tengeri emlősök úszója nem élettelen műanyag, hanem izmokkal átszőtt végtag, amelyek nemcsak gyors úszást, hanem nagy fordulékonyságot is biztosít gazdájuknak. Az „eleven találmányok” érthetően jobbak, mint a találmányi hivatalba bejegyzettek. 

Sajnáltuk, hogy ezúttal csak két hasított uszony állt sorompóba. A Twin Jet helyezését nem tudtuk megállapítani, de a tesztbúvárok egyöntetű véleménye szerint lágysága miatt biztos, hogy az 5. helynél hátrább került volna. Talán erre is van magyarázat, az amerikai üzleti filozófia ismeretében. Az USA piacát jól ismerő brit Diver című szaklap erről ezt írja: „So US fin manufacturers have concentrated on making their products as comfortable as possible. "Buy our fins and it will seem like you have no fins on you feet at all", they imply.” Azaz, ha a mi uszonyainkat veszi, úgy érzi majd, mintha nem is lenne uszony a lábán. Érdekes megközelítés.

Azok az uszonyok, amelyek az egyenes kiesési rendszerben valamelyik döntőstől kaptak ki, egy szerencsésebb sorsolással, vagy körmérkőzésen eljuthattak volna a döntő közelébe is. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a további sorrendre így nem kaptunk szinte semmilyen támpontot. Talán a cselgáncshoz, vagy a birkózáshoz hasonlóan „vigaszágat” is alkalmazni kellett volna. De így is 37 tesztúszást kellet végrehajtani. Ha 14 uszony körmérkőzésen döntötte volna el a sorrendet egymás között, akkor 250 körüli tesztúszásra lett volna szükség, amire elegendő idő és hely hiányában nem vállalkozhattunk.

Befejezésül úgy érezzük, hogy az indulók hiányos mezőnye miatt jó lenne rendezni még egy lovagi tornát, hogy átfogóbb képet kapjunk a piacról és a maradandó értékekről. Nagyon hiányoztak a hasítottak közül olyan ígéretes uszonyok, mint például a Tusa X-pert Zoom, az Apollo Biofin Pro XT, a Scubapro Twin Speed, az alternatívok közül az Aeris Velocity, a Force Accelerator, a Tusa Platina SF3, az Ocean Master Ramjet, vagy éppen a hagyományosak közül a Mares Power Plana, vagy a Sporasub Twinns. Az olvasók, az uszonytulajdonosok és a forgalmazók kezében vagyunk. Ha akarják és neveznek, a folytatás összejöhet, le lehet győzni a „kóbor lovagot” és társait. Kíváncsiak vagyunk a véleményükre. 

 

Végezetül köszönetet mondunk az uszonyokat rendelkezésünkre bocsátó kereskedőknek, lelkiismeretesen dolgozó tesztbúvárainknak: Domina Eszternek, Balázs Péternek és Gergelynek, valamint az Amphora Búvár Klubnak, amely az uszodai lehetőséget önzetlenül biztosította.”

 

oOo

 

Van azonban a sztorinak egy másik csattanója is, amiről eddig a Szerk és a Főszerk mélyen hallgatott. A „Kóbor Lovag” ugyanis a Szerk hirtelenjében előkapart öreg uszonya volt! A tesztelők persze erről mit sem tudtak, a Szerk pedig -- a kínos események láttán -- tehetetlenségében hiába imádkozott, hogy essen ki már végre az uszonya. Így aztán nem csoda, hogy:

 

Azt mondta anno 2005. elején a Szerkesztő a Főszerkesztőnek: -- Ki kéne találni valami újat, hogy jobban vegyék a lapot, mert szerelemből nem lehet megélni! – Bizony nem ártana -- helyeselt a Főszerk (miközben arra gondolt, a szerkesztés is olyan mint a szerelem) -- , mire gondoltál? – Például folytatni kéne az uszonytesztet és megveretni végre az uszonyomat– mondta bölcsen a Szerk. – Igaz, igaz, de hát az baromi sok munkával jár – borongott a Főszerk…