Pedig az orvosnak a rekompressziós kezelés paramétereit ennek ismeretében kellene meghatároznia, különben csak „sötétben tapogatózik”. Ott van persze legtöbbször a balesetes búvárkomputere, de az ilyenkor – amikor pedig a legnagyobb szükség volna a merülési profil adataira – többnyire csak SOS-t „kiált”, sztrájkol, vagy legjobb esetben speciális interfésszel és szoftverrel fogható csak vallatóra. Ami viszont a komputerek számos fajtája miatt nem biztos, hogy a dekokamra orvosánál kéznél van, hiszen legalább 40 ilyen szoftver kellene. Neves gyártók erre azt a magyarázatot adják, azért van ez így, hogy egy (kisebb) dekobaleset után a búvár (egy ideig) ne menjen vissza a víz alá. Egyfelől ez érthető álláspont, másfelől azonban az is igaz, hogy adott esetben ott a komoly balesetet szenvedett búvár, akinek a legmegfelelőbb orvosi kezelést kellene adni.

 

A TAUCHEN c. német szaklap 2001. áprilisi száma részletesen beszámol egy általuk végzett, rendkívül érdekes komputer tesztről, amelyből kiderül, hogy nem minden gyártó gondolkodik a fentiek szerint. A teszt – egyeseknek talán meglepő -- eredményei minden esetre elgondolkoztatóak és hasznosak lehetnek a számunkra, ezért a lényegről röviden beszámolunk. Tesszük ezt azért is, mert a búvárkomputerek ilyetén viselkedéséről a reklámanyagok legtöbbször nem szólnak, de még a kezelési útmutatók is ritkán. 

 

Kilenc gyártó 16 régebbi és újabb komputer típusát tesztelték vizes nyomáskamrában végrehajtott „merüléssel”. A tesztmerülés profilja egy 48 méteres merülést imitált, a zsilipelési kötelezettséghez szükséges 6 perc fenékidő utáni vészfelúszással, majd 10 perces felszíni „segítség hívás” után, 18 méter mélyen öt perces „keresést”, hogy a merülőtárs esetleges dekobalesetét is modellezzék. A vészfelúszás után SOS módusra váltott komputerek közül sok nem volt hajlandó a kereső merülés során dolgozni, legalábbis a keresés alatt bármiféle adatot mutatni, kivéve egyes Mares, Beuchat és Suunto típusokat. Az igazság kedvéért: volt közöttük több olyan, amely azért összegezte a két merülés adatait. Nem részletezhetjük itt az érdekes teszt egyéb tapasztalatait, csak a témánk szempontjából legfontosabbat, azaz hogy a merülési profil az SOS modusra állás ellenére leolvasható volt-e? Nos ilyen szempontból a legelőnyösebbnek a Mares Surveyor és Tutor bizonyult, amelyeknél nemcsak interfésszel, hanem kézi beállítással is leolvashatók ezek az adatok. A Beuchat CX 2000, a Cressi Kombi, a Seamann 500 AI (bár pontatlanul), a Suunto Viper, a US-Divers Matrix Master (bár pontatlanul),valamint az Uwatec Aladin Air X, Sport és Pro interfésszel leolvashatónak bizonyultak. Erre sem volt azonban lehetőség a Modulo Bravo Two, a Scubapro Edi, Trac, és DC12 , a Suunto Favor Air Lux, és a US-Divers Scan 5 esetében. További következtetés lehet tehát, hogy a baleset esetén legalább számítógéppel kivallatható komputerek tulajdonosai búvártúrára táskájukban jó ha magukkal viszik az interfészt és a szoftver másolatát. 

(Submarine 2001. tél) (NB)