Búvármellények
A búvármellény ma már nemcsak kötelező, de nélkülözhetetlen felszerelése is a szabadidejükben, kedvtelési célból nyílt vízben készülékkel merülő búvároknak. (Talán meglepő, de nem volt ez mindig így, hiszen a 60-as évek előtt a könnyűbúvárok még búvárgallért sem használhattak, ugyanis még fel sem találták.)
A búvármellénynek, vagy közkeletűbb nevén dzsekinek (angolul jacket-nek), három feladata van: segítségével a búvár könnyen kiegyensúlyozhatja magát, beállíthatja úszhatóságát a felszínen és a víz alatt, segíti a búvár önmentését a felszínre emeléssel és felszínen tartással, valamint rögzíti a palackot a háton. (Attól függően, hogy melyik közös tulajdonságukat akarják kiemelni nevezték korábban mentőmellénynek – Life Jacket --, de nevezik őket kiegyensúlyozó térfogatnak – Buoyancy Control Device, BCD – manapság is.) A hagyományos búvármellények egy, vagy kétrétegű légkamrákkal rendelkeznek, el vannak látva egy – bordástömlő formájú -- szájba vehető csutorával ellátott szelepes felfújó- és leeresztő csővel, egy ehhez csatlakozó középnyomású inflátor tömlővel, amelyen át a mellényt a légzőautomata első lépcsőjéből is fel lehet fújni, továbbá leeresztő és biztonsági szelepekkel, palacktartó háttámlával, valamint egyes felszerelések elhelyezésére szolgáló zsebekkel és gyűrűkkel. Újabban a zsebek nagyobb része már az ólomsúlyok befogadására szolgál, és a felfújócső-inflátor együttesnek is vannak sajátos megoldásai.
A búvármellények típusai
Az „újszülött” búvár számára is fontos, hogy ismerje a búvármellények idők során kialakult három alaptípusát, amelyek alapvetően a légkamrák elhelyezkedésében különböznek egymástól. E kamrák elhelyezkedése viszont befolyással van a mellények használati tulajdonságaira.
Az ún. kiegyenlítő mellényeknél – Advanced Design Jacket, ADV – a légkamrák a váll és karok alatt, oldalt helyezkednek el. Ennek előnye a könnyű beállíthatóság, kényelmes testhez igazítás a váll-, derék- és mellhevederekkel, és az olcsóbb ár. Hátránya viszont a kisebb felhajtóerő és a nem túl stabil úszóhelyzet a felszínen. Manapság ez a legelterjedtebb típus.
Az ún. stabilizáló mellényeknél -- Stabilizing Jacket – a légkamrák még a vállakat is körülveszik. Előnye a nagyobb felhajtóerő és a stabil úszóhelyzet a felszínen, még ájult búvár esetében is. Hátránya viszont a nehezebb testhez igazítás, hiszen vállcsatok nincsenek, és a magasabb ár. Manapság kevés ilyen típus kapható.
Az ún. szárnyas, vagy hátlebegtetős mellényeknél – Wing Jacket, Back-Mouted BCD, Tech BCD – a légkamrák a háton két oldalt helyezkednek el. Előnye a még nagyobb felhajtóerő, a stabil és áramvonalas úszóhelyzet a víz alatt, a törzs felszabadítása – más felszerelések elhelyezése céljából -- a légkamrák alól. Hátránya az instabil úszóhelyzet a felszínen és a még magasabb ár. Egyre több ilyen típus kapható a technikai búvárkodás terjedése miatt.
Hogyan válasszunk mellényt?
Először is szögezzük le, egy kezdő, de a legtöbb haladó búvárnál is, ésszerűen csak a kiegyenlítő vagy a stabilizáló mellény vásárlása jöhet szóba. A szárnyas mellények erősen haladók speciális merüléseihez valók. A biztonságra az átlagosnál is nagyobb súlyt helyező búvárok, valamint az oktatók még mindig gyakran használnak stabilizáló mellényeket, de az kétségtelen, hogy az ADV mellények a legkedveltebb típusok.
A búvármellény választás legfontosabb szempontja, hogy tökéletesen megfelelő méretű legyen, igazodjon a felsőtesthez, mind üres, mind felfújt állapotban egyaránt. Ha a szükségesnél nagyobb, akkor kellemetlenül csúszkálni fog még felfújt állapotban is, ha a szükségesnél kisebb, akkor felfújva elviselhetetlenül, sőt veszélyesen fog szorítani. Nem könnyű kielégíteni ezt a kettős követelményt – különösen az ADV mellényeknél --, erre csak a jó szabású és az inkább kifelé növekvő légkamrákkal ellátott gyártmányok képesek.
A nélkülözhetetlen próbánál akkor járunk el helyesen, ha felvesszük azt a legvastagabb búvárruhánkat, amit használunk és az sem árt, ha egy palackot is szakszerűen a hátrészre csatolunk. A beállítható csatos hevedereket kb. középállásba kell tenni, és ügyelni arra, hogy a testünkre igazítás után is maradjon némi állítási tartalék. Nagy segítség egy tapasztalt búvártárs, vagy legalább egy hozzáértő és korrekt eladó. Palack hiányában a társunk is megrángathatja, megnézheti a mellény fekvését, csúszkálását. Szerencsére a mellény a víz alatt sohasem teljesen üres, tehát a próbánál is kezdhetünk kissé felfújt állapotban, de meg kell próbálnunk a keményre fújt állapotot is. Méret határesetben inkább a nagyobb méretű mellett döntsünk, már csak azért is, mert a felhajtóerőnek a biztonság érdekében el kellene érnie a 16,5 kg-ot. Ez a kisebb méretű (S,M) ADV mellényeknél nem mindig teljesül. (A hozzáértők tudják: a gyárilag megadott felhajtóerőt többnyire csak búvár nélkül mérik, a gyakorlatban használva az 5-30%-al is kevesebb lehet.) Erre az alapvető fontosságú szempontra oda kell figyelni, mert tesztek szerint neves gyártónak is akadnak olyan M-es méretű mellényeik, amelyek gyakorlati felhajtó ereje a 10 kg-ot sem éri el, így adott esetben nemhogy a búvárt, de a zsebekbe rakott ólmokat sem tudják felhozni!
Milyen egyéb szempontokra ügyeljünk?
Az újabb megoldások közül a súlyzsebekkel ellátott típusokat részesítsük előnyben, kényelmesebbek, kevésbé terhelik a gerincet, amit különösen évekkel később fogunk értékelni. A súlyzsebek összesen legalább 10 kg ólomsúlyt legyenek képesek befogadni és kioldásuk ne egyetlen tépőzáron múljon, hanem legyen valami másik biztosítás is véletlen súlyvesztés ellen. (A hozzáértők trükkje: a súlyokat megosztják súlyintegrált mellényük és ólomövük között, mert így két fokozatban tudják azokat ledobni, illetve véletlen kioldás esetén netán elveszteni.) Ha már a gyári adatokat szemrevételezzük – ha ugyan megadják --, az inflátor levegő áteresztő képességének legalább 110 l/percnek kell lennie.
A másik divatos megoldást, az inflátor-deflátorral (Airtrim, 4control stb,) ellátott, ezért szájcsutorás felfújócső nélküli mellényeket viszont még nem ajánljuk az „újszülött” búvároknak. Ez még egy kiforratlan irányzat és egyébként is szükség van a hagyományos mellények kezelésének elsajátítására. Ügyeljünk arra, hogy a palackot ne egyetlen heveder tartsa. Legalább legyen hátul a mellénynek egy olyan heveder füle is, amelyet a csaptelep alá lehet akasztani. Az összehasonlító tesztek szerint a neves gyártók esetében a további lényeges szempontok minden típusnál teljesülnek, a továbbiakban választhatunk a külcsín és az ár függvényében.
A búvármellény egy olyan fontos, ugyanakkor bonyolult biztonsági felszerelésünk, hogy érdemes vásárlás előtt megbízható, összehasonlító tesztekből tájékozódni, vagy tapasztalt búvárok tanácsára támaszkodni.
Násfay Béla